Ülsz a meetingen, nézed a filmet felirat nélkül, vagy olvasol egy cikket, és minden világos. Aztán valaki hozzád fordul: “And what do you think about this?” – te pedig lefagysz. A szavak a torkodon akadnak, a nyelvtan köddé válik, és csak egy bizonytalan mosolyra futja.

Ismerős? Ne aggódj, nem vagy egyedül, és ami a legfontosabb: nem a tehetségeddel van baj.

A passzív és az aktív tudás közötti szakadék

A probléma forrása, hogy az agyunk két különböző “raktárban” tárolja a nyelvi információkat.

1. Passzív szókincs: Amit felismersz, ha hallod vagy látod. Ez általában óriási.

2. Aktív szókincs: Amit éles helyzetben, gondolkodás nélkül elő tudsz hívni. Ez sokkal szűkebb.

Amikor értesz mindent, de nem tudsz beszélni, akkor a passzív tudásod ugyan megvan, de az előhívási útvonalak még nem elég olajozottak. Olyan ez, mintha egy hatalmas könyvtárban lennél, ahol tudod, hogy ott a könyv, de fogalmad sincs, melyik polcon keresd.

Mi áll a blokk hátterében?

• A tökéletesség csapdája: Félünk, hogy hibázunk a nyelvtannal, vagy nem a legszebb szót használjuk. Ezért inkább meg sem szólalunk.

• A “fordítási kényszer”: Magyarul fogalmazod meg a mondatot a fejedben, és próbálod szó szerint átültetni angolra. Ez lassú, és mire végeznél, a beszélgetés már továbblépett.

• Érzelmi gátak: A megszólalás sebezhetőség. Úgy érezheted, hogy felnőtt létedre “gyerekszinten” kényszerülsz kommunikálni, ami frusztráló.

Hogyan törd át a gátat? – 3 gyakorlati tipp

1. Engedd el a tökéletességet!

A kommunikáció célja az üzenet átadása, nem a hibátlan nyelvtan. Ha megértenek, nyertél. A hibákat utólag is ráérsz kijavítani, a lényeg a folyamatosság (fluency).

2. Kezdj el “hangosan gondolkodni”

Otthon, egyedül, meséld el magadnak, mit csinálsz éppen. “Now I’m making coffee, and then I’ll check my emails.” Ez segít abban, hogy a szavak a gondolataidból a szádhoz vezető utat közvetítő nélkül tegyék meg.

3. Tanulj paneleket (Chunks)

Ne szavakat tanulj, hanem kész kifejezéseket. Például a “How have you been?” vagy az “If you ask me…” szerkezeteket nem kell összeraknod minden alkalommal – ezeket egyben, mint egy legókockát, beillesztheted a beszédbe.

Záró gondolat

A beszéd nem elméleti tudás, hanem izommunka és rutin. Pont olyan, mint a biciklizés: hiába nézel meg száz videót róla, csak akkor fogsz tudni tekerni, ha felülsz a nyeregre és elindulsz – még ha az elején kicsit bizonytalanul is.